| (Ambroziánus szonett) Hogy mondjam azt, hogy van, ha nincs? Hogy mondjam azt, hogy nincs, ha van? Csak annyi volna, mint a tan – Csikorgó, ajtótlan kilincs? Tagadjam azt, hogy nincs, ha nincs? Vagy valljam: néha van, ha van?... Súgván: „Ha égig hat szavam – Ezer szemeddel mind kacsints!” De fent, se lent, se kint, se bent Sincs tán, csak úgy van, úgy-ahogy: Világban megköt, mint cement, S könyörtelen, ha túlragyog Hiánya roppant semmijén, Hol senkit moccant semmi fény. |  |
Kovács András Ferenc: Páter Noszter
2009.12.20. 23:09 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: kovács andrás ferenc
Kemény István: A mi napunk
2009.12.19. 16:43 :: janedoe
 | Nemrég még azt hittem, szívem, te is látod a rémeimet, de már látom, nem láttad őket ― rémeket látsz, ezt mondtad nekem. Rémeket láttam, ahogy mondtad, és látom most is, látom mindet, igen, szívem, a tieidet is ― hozzám szegődtek, befogtam őket. Bár én is rossz gazda vagyok, de elszörnyedtem a te rémeidtől, milyen állapotban voltak az én rémeimhez képest. Szívem, nem voltak átgondolva! Soványak voltak, üresek voltak! Én mindig a témáról vitáztam, te azért, hogy fogjam be a szám. Nem agyrém volt, már elhiszem, hogy butának tartottál, szívem. Huszonhárom óra ötven. Majdnem ráment a mi napunk. |
Szólj hozzá!
Címkék: kemény istván
Ady Endre: Jobb nem vagyok...
2009.12.16. 11:35 :: janedoe
| Jobb nem vagyok, mint annyi sok más, Egy beteg kornak dalosa. Vergődöm az ellentétek közt, De irányt nem lelek soha. Magas, dicső eszmék hevítnek, De elkap a tömegnek árja: Bennem van a kornak erénye S bennem van minden léhasága... De néha, lázas éjszakákon Lehull előttem a lepel, Eszembe jut, hány édes álmot, Hány ideált temettem el; Reám szakad lelket zaklatva Egy eltévesztett élet vádja S egy-egy megtisztult dalba ömlik Lelkem felújult ifjusága... |  |
Szólj hozzá!
Címkék: ady endre
Robert Frost: Az éjnek ismerője
2009.12.12. 06:00 :: janedoe
 | Az éjnek ismerője voltam én, ki záporban megy el s hazaoson, ha kialudt a végső utcafény. Bámultam szomorú sikátoron. Éji bakter mellett mentem tovább sunyt szemmel: én nem magyarázkodom. Megálltam, némítva lépés zaját, mikor kiáltás, hirtelen szűnő, a háztetők felett fülembe szállt, nem hívó, nem is búcsút üzenő; s messzebb, nem-földi magasság terén bolygó óra hirdette: az idő se-téves, se-igaz, nem holt, s nem él. Az éjnek ismerője voltam én. (Weöres Sándor fordítása) |
Szólj hozzá!
Címkék: robert frost
Csoóri Sándor: Indulj haza
2009.12.11. 20:13 :: janedoe
| A fűre könyöklő bogár már elbóbiskolt. Jóéjszakát. Indulj haza, vagy csak indulj el, mintha haza mennél - a lezuhant repülő áldozatait ma temették - sírás és egykedvűség ikerpárja vonul vissza a gyásztrombiták útvesztőjébe éjszakázni - a kő ma már nem szól a kőhöz, a fénytelen akác is elnehezült s megíratlan verseid légikisasszonya gyűrűjét most egy pohárba ejti - - Kié az a szőrös kéz, mely a halál közhelyeit írja le neki egymás után? Kié a lángoló kézelőgomb a lámpafényben? Valaki most is megelőzött, valaki most is a helyedre állt, a levegőjáró halottak utolsó lélegzetvételét most vámolja - indulj hát el, mintha haza mennél - a cipőd alatt csikorgó kavics, mint a költészet, kijózanít. | .jpg) |
Utolsó hozzászólások