Nemrég még azt hittem, szívem, te is látod a rémeimet, de már látom, nem láttad őket ― rémeket látsz, ezt mondtad nekem. Rémeket láttam, ahogy mondtad, és látom most is, látom mindet, igen, szívem, a tieidet is ― hozzám szegődtek, befogtam őket. Bár én is rossz gazda vagyok, de elszörnyedtem a te rémeidtől, milyen állapotban voltak az én rémeimhez képest. Szívem, nem voltak átgondolva! Soványak voltak, üresek voltak! Én mindig a témáról vitáztam, te azért, hogy fogjam be a szám. Nem agyrém volt, már elhiszem, hogy butának tartottál, szívem. Huszonhárom óra ötven. Majdnem ráment a mi napunk. |
Kemény István: A mi napunk
2009.12.19. 16:43 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: kemény istván
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr471609323
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások