 | amikor állni oly nehéz lesz mint járni most amikor ülni oly nehéz lesz mint állni most amikor feküdni oly nehéz lesz mint ülni most amikor aludni oly nehéz lesz mint feküdni most amikor lenni oly nehéz lesz mint aludni most |
Határ Győző: Életévszakok
2009.12.09. 22:45 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: határ győző
Tóth Ágnes: Nem kopog senki a vers falán
2009.12.08. 22:13 :: janedoe
| anya vagy, hitves és kenyérkereső fáradt háziasszony meg tüzes szerető türelmes álca, női pojáca dróton rángatott fehércseléd S mert mindez természetes nem löknek köszönömöt feléd vásárolsz, számolsz, ápolsz vádolsz a lelked örökké nyugtalan s mert nem fér el benned hát kiönt a felgyűlt szó hangtalan és árad, egyre árad kényszerít keríts egy lapot hogy üvöltsd feketén a fehérbe vágyad mert ez a tiszta lap nem hagy ott és végre te vagy te – egy másik egy szabadabb egy boldogabb ki nem szül robotol éjszakázik lelke könnyű és kivirágzik szürke agyán a gondolat és szeretheted ki kell neked és felhajthatsz öt kupa bort és zenghet részeg éneked és rúghatod vígan a port s ha felnő merszed e jó boron lázadozhatsz egy pár soron sorsod ellen te balga nő nem kopog senki a vers falán hogy túl nagy bent a hajcihő lehetsz tündérszép lány vagy lottyatag szajha s apáca egy perc alatt állhatsz fejre vagy pőrére vetkőzhetsz az utca közepén s egy verslábbal megrúghatod a főnököd az ülepén írhatsz még olyan vers arcú váltót mellyel megváltod egyszer a világot s ha éned netán a Parnasszusra jutna nincs az az isten, ki onnan lerúgna de van egy kis ember, ki ha szólítja neved mindent félbehagysz, hogy öledbe vegyed és úgy ahogy vagy, sápadtra gyötörve megpróbálod átvinni egy boldogabb jövőbe |  |
Szólj hozzá!
Címkék: tóth ágnes
Falcsik Mari: Nosztalgia
2009.12.08. 11:20 :: janedoe
.jpg) | ó ha volna ajtó amin benyitsz csak és ott volna minden ahogyan te hagytad hát nem azt találnád amit úgy hiányolsz |
Szólj hozzá!
Címkék: falcsik mari
Rakovszky Zsuzsa: December
2009.12.06. 09:09 :: janedoe
| Birtokba venni miért kívánjam e meddő és sötét időt? E nyirkos és villanyfények között imbolygó délutánban kinek érzékei ne sejtenék meg az év legmélyebb pontját – a várakozás idejét, az átmenetét? A közt vagy átjárót két ismeretlen tér közt… A vonulást a kiszáradt medren át. Az üzletek fölött, fenyőgallyak közé fűzötten mezítelen villanyégők világolnak a ködben, melynek sem centrumát, sem szilárd partját nem érezni. Érzékeim is alacsony lángra csavartan égnek. Miért akarjam lángba borítani e homályos téli órát, az alkonyét? E szétfolyó időt, amely sem vágyát a szívnek, sem örömét az elmének, sem elragadtatását a léleknek nem ismeri? Szélbe vetetten az ellenállás nélküli közegben elúsznak tetteim. A hídon, a fekete víz felett, ritkítva a ködöt, a sárga kandeláberek lobbantják föl a szél testét. Ki mint folyóba fog lépni a mi időnkbe, majd a sötéten áradó, vízszagú szélben érez először önmagára. Most nincs tárgya még a vágynak. Várakozz… |  |
Szólj hozzá!
Címkék: rakovszky zsuzsa
Fodor Ákos: Mantra
2009.12.02. 22:15 :: janedoe
.jpg) | míg élnél vedd úgy: a rossz nem egyéb, mint csend előtti vihar |
Utolsó hozzászólások