| Idő, örök öreg, ki messze, fenn A végtelen szikláján ülsz magad S csak nézed hallgatag, vén bérceken, Hogy az eón, az év, a nap halad. Csak nézed, hogy a tenger és a könny, A vér és víz hogy árad és apad, Csak nézed, hogy vív a fény és a köd S hogy múlik el világ és pillanat: Idő, örök öreg, mi lenne, mondd, Ha egyszer elszunnyadnál és e zord, Nem lankadó játék megállana: A hulló őszi lomb a lomha légben S az elmúlás halálhozó ködében Szívemből szálló sóhaj dallama? | .jpg) |
Juhász Gyula: Az időnek
2009.11.28. 13:35 :: janedoe
1 komment
Címkék: juhász gyula
Szabó Lőrinc: Sugártörés
2009.11.27. 11:41 :: janedoe
 | Bármelyik perc: nem tudhattam soha, mi valóság és mi fantázia körülöttem: a burok lebegett, tágult,szűkült, ahogy a képzelet röpdösött benne: anyagtalanúl, láthatatlan - tapinthatatlanúl gurúlt velem a védő csillogás, a szakadatlan képhamisítás, a buborék, a lélek, lépteim szerint, engedve bármilyen kicsiny nyomásnak, mozdulatnak, ingatag hiedelemnek, minden gondolat lehelletének, s az icipici sugártörés, amellyel falai a fényt, kint s bent, eltolták, már olyan zavart teremtett, hogy mindúntalan ütköznöm kellett, s nem tudtam, miért: mást szidtam a tévedéseimért. |
Szólj hozzá!
Címkék: szabó lőrinc
Váci Mihály: A szó fogan
2009.11.25. 12:00 :: janedoe
| A szó fogan, nő, mint fű éled, s követ magáról félre nyom, a fecskék készülnek így Délnek gyűlve halálos drótokon, ahogy szárnyát feszíti Érted idegeken a fájdalom. Éjszakáim hűvös favödre emelte Neved ajkamig. Túlsó part! - miattad törött le nyugalmam, a mohos fahíd. Teérted gyűjtötte fürtökbe a szív ért dobbanásait. Olyan imát susogtam én föl, - lombja most erdőként suhog: felsírtam érted olyan mélyről, hogy ott most is friss kút csobog. |  |
Szólj hozzá!
Címkék: váci mihály
Boda Magdolna: (kék pillanat)
2009.11.24. 20:06 :: janedoe
 |
Olyan ez a délután, mintha csak kék hangok lennének egy zongorán és én csak egy, egyetlen egy billentyűt ütögetek, mert most ez tetszik, ez a szilvakék bongás. |
Szólj hozzá!
Címkék: boda magdolna
Rainer Maria Rilke: Ádvent
2009.11.24. 19:23 :: janedoe
| Havat terel a szél az erdőn, mint pehely-nyájat pásztora. S néhány fenyő már érzi sejtőn, miként lesz áldott-fényű fa, és hallgatózik. Szűz utakra feszül sok ága, tűhegye, - szelet fog, - készül, nő magasba, az egyetlen szent éj fele. (Fodor András fordítása) |  |
Utolsó hozzászólások