.jpg) | Nem volt ló, csak lengő sörény. Nem volt cél már, csak vágtatás. Nem volt szerelem, csak "szeretlek!" Szív se, csak dobogás, - dadogás, kapkodás! Hiszen jövő se már, csak elmulás. |
Illyés Gyula: Alkonyi út
2009.11.24. 05:16 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: illyés gyula
Reményik Sándor: Egy perc
2009.11.23. 18:08 :: janedoe
| Egy percre ma Úgy néztem fel a csillagokra én, Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel Legelőször tekinteném. Egy percre ma Gyöngyvirágillat szállt át a szobán. Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször Csodálkoznék el édes illatán. Egy percre ma Minden oly könnyű lett s oly egyszerű, S az élet a kezemben: Engedelmes, jól hangolt hegedű. Egy percre ma Megindultam - és nem tudtam: mi az. Messziről, mélyről intett elibém Egy elsüllyedt tavasz. Egy percre ma Mint szegény embert, nem húzott az ág, Halkan csengetyűzött a föld alatt Sok eltemetett csengetyűvirág. Egy percre ma Megpróbáltam a más lelkébe látni, Nem ítélve és el nem ítéltetve: Bocsánatot nyerni és megbocsátni. Egy percre ma Ragyogtak reám halvány testvér-arcok, Amelyek elé köd ereszkedett: Céltalan hajsza és megutált harcok. Egy percre ma, Ó tiszta, bölcs és boldog látomás: Elváltozott, mint Jézus a hegyen A mindenség, - s be más lett, ó be más! Egy percre ma... Nem lehet ezt a percet kibeszélni. Hogy is tudna szivárványglóriás Tündértörékeny teste rímbe férni! Egy percre ma Oly boldog voltam s oly boldogtalan, Tudva: e perc egy percig tart csupán - És aztán vége van. És én ki tudja meddig várhatok, Lesve zug-éltem kis part-szögletéből Míg újra fölbukkan egy ily vitorla Az örökkévalóság tengeréből. |  |
2 komment
Címkék: reményik sándor
Radnóti Miklós: Himnusz
2009.11.22. 19:30 :: janedoe
 | Gyökér vagy és törzs, teli lomb s gyümölcs, hűs fuvallat vagy s meleg nap érlelő, kötöző gyökér, iramodó vér, vékonyszáru törzs, széllel barátkozó, karom lombja vagy, karomba szaladj, mellem virága, szívemen takaró, ébresztő napom s napos hajnalon lombom gyümölcse, mellettem ébredő, mellettem alvó, szívemre hajló, jó nyugalom vagy, csöndesen dobogó, szépszavú forrás kezdő sikoltás, szárnyas lehellet, lélekkel szálldosó, árnyékban éles fény vagy és ékes árnyék a fényben, s felhő is, füstölő, csukódó pillán utolsó villám, nyíló testeddel karolón ringató. Te harcon áldás, búvó mosolygás, aki a földön régen fehérlő csontjaimban is majd ott bújkálsz mindörökkön. |
Szólj hozzá!
Címkék: radnóti miklós
Vörösmarty Mihály: Ábránd
2009.11.21. 22:06 :: janedoe
| Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját, S képzelmim édes tartományát; Eltépném lelkemet Szerelmedért. Szerelmedért Fa lennék bérc fején, Felölteném zöld lombozatját, Eltűrném villám s vész haragját, S meghalnék minden év telén Szerelmedért. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta kő, Ott égnék földalatti lánggal, Kihalhatatlan fájdalommal, És némán szenvedő, Szerelmedért. Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentől újra visszakérném, Dicsőbb erénnyel ékesítném S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért! | .jpg) |
Szólj hozzá!
Címkék: vörösmarty mihály
Juhász Ferenc: A csönd virága
2009.11.21. 08:59 :: janedoe
 | A csönd elvirágzik levelet hajt a bánat nagy erekkel ne sikolts ne sikolts ne törj meg engem a szemeddel ne feszíts föl a jajgatásra eleven síró kötelekkel száradok húsomban szerveimben belep a halál döngő kék legyekkel Mint a polip karjai idegeim a nyálas űrbe kinyúlnak csillag-halacskákra tekerődnek forró vérüktől ittasulnak Nyálkás zöld szem vagyok tengelyen forgó szenvedéseim kigyúlnak emelj ki mélyeimből üveges-közönyömtől ragadozó-álcámtól szabaduljak egy szarvast hallottam énekelni vándoroljunk arra a tájra ott csöndből vannak a levelek a némaság fái felszöknek sudárra ott piros madarak virágzanak ődöng a szelídség őzsutája kihajt szívedből a szívem holdfényben nyit a csönd virága |
Utolsó hozzászólások