| Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok. Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon... Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos, és személyesen a tiéd. Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel. |  |
Márai Sándor: Meg kell várni a dolgokat...
2009.11.19. 19:13 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: márai sándor
Imre Flóra: Ballada az időről
2009.11.17. 20:33 :: janedoe
.jpg) | Mint ama Villon hajdanában, Kivégzésünkre várva itt Énekelgetjük balladásan Az időt s foszló tagjait. Egy jóformájú comb s a többi, Anatómiai lelet - Nem sok kell fényét összetörni; Szerelmeink ki érti meg? Mert nincs ítélőszék, se törvény, S fellebbezésnek nincs helye; Instanciázunk az öröknél, S reménykedünk. Pedig, mire? Nem őrzi meg a rímes írás Testem szikráztató kezed, S hangod változását, ha meglátsz - Szerelmeink ki érti meg? Fejed tétova köszöntését, A felszivárványló mosolyt, A fulladást az ölelésért, Mikor erünkbe vágy osont; A ritkán engedő szorongást - Holnap a végleg nem lehet - Őrző szemmel igézzük egymást. Szerelmeink ki érti meg? Ajánlás: Herceg, nevess, hisz másod úgysincs ; Testünkre föld hull és kövek, Szavad se lesz, hogy újrahódíts: Szerelmeink ki érti meg? |
Szólj hozzá!
Címkék: imre flóra
Giuseppe Zagarrio: Csend
2009.11.16. 19:02 :: janedoe
| Fehér vászonra rótt kuszált sorokra az idő üt pecsétet, hogy parányi sugár ragyogjon majd, midőn az árnyak sötét sértése szálanként csírázik az ég talajából köves talajra. A megszületett csönd órája ez már, a pihenésé, mikor a folyónak megbékítő partján - csöpp zajt se csapva - hullám csitul. Tűhegyén a füveknek jelek borzongnak át. A szél csomónkint a tág derűnek hő lehelletével festi be őket, ím, a fű felenged, s dacos tartást feladva dúsan árad száradt pillán a várás zokogása. (Baranyi Ferenc fordítása) | .jpg) |
Szólj hozzá!
Címkék: giuseppe zagarrio
Lope de Vega: A szerelem különféle hatásai
2009.11.15. 21:39 :: janedoe
 | Elájulni s mindent merni, dühöngve, mint nyers, szelíd, forró és holtrasápadt, merész, halott és új életre támadt, csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge, és tőle távol nem találni csöndre, mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt, megszökni hősként, csupa gőg s alázat, s riadtan bújni sértődött közönybe. Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni, édes borként mérget szívni magunkba, a kárt szeretni, a hasznot feledni, hinni, hogy a pokol visz égi útra, létünket egy csalódásba temetni: ez a szerelem. Ki próbálta, tudja. (Nemes Nagy Ágnes fordítása) |
Szólj hozzá!
Címkék: lope de vega
Babits Mihály: Fekete ország
2009.11.15. 15:33 :: janedoe
| Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kő és fekete föld és fekete fák, fekete férfi, fekete nő és fekete, fekete, fekete világ. Áshatod íme, vághatod egyre az anyagot, mely lusta, tömör, fekete földbe, fekete hegybe csap csak a csáklyád, fúr be fúród: s mélyre merítsd bár tintapatakját még feketébben árad, ömöl nézd a fű magját, nézd a fa makkját, gerle tojását, csíragolyót, fekete, fekete, fekete, fekete kelme s fekete elme, fekete arc s fekete gond, fekete ér és fekete vér és fekete velő és fekete csont. Más szín a napfény vendég-máza, a nap a színek piktora mind: fekete belül a földnek váza, nem a fény festi a fekete szint karcsú sugárecsetével nem : fekete az anyag rejtett lelke, jaj, fekete, fekete, fekete. |  |
Utolsó hozzászólások