| Olyan némán suhannak, mint az évek, álmatlan évek végtelen vizen. Bátran vágnak az ismeretlen éjnek s ki hol kötnek, nem tudja senkisem. Utolsó fény játszik a vizek árján, estébe fúl a harmatos határ, s föléjük, mint egy hamvadó szivárvány, kitérő ívet húz a jégmadár. Az egyiken egy asszony áll: alakja az evezőre hajlik; szobra vonz. A szél az ingét zászlóként ragadja. És más ruhája nincs. A bőre bronz. A másik késve küzd a fordulóban, a partba vágta szédült homlokát, de már magához tért s a hosszu sorban siet megint az éj felé tovább. Olyan némán suhannak, mint az évek. Csak egy kiáltó jel száll: hosszu jaj - s csüggedt kezed lassan kezembe téved s remegve kérded: “Utolsó tutaj?” |
 |
Áprily Lajos: Utolsó tutaj
2007.03.07. 20:07 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: áprily lajos
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr5444058
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások