janedoe kedvencei

William Shakespeare - All the world's a stage

2007.05.04. 17:09 :: janedoe

(from As You Like It) All the world's a stage, And all the men and women merely players: They have their exits and their entrances; And one man in his time plays many parts, His acts being seven ages. At first the infant, Mewling and puking in the nurse's arms. And then the whining school-boy, with his satchel And shining morning face, creeping like snail Unwillingly to school. And then the lover, Sighing like furnace, with a woeful ballad Made to his mistress' eyebrow. Then a soldier, Full of strange oaths and bearded like the pard, Jealous in honour, sudden and quick in quarrel, Seeking the bubble reputation Even in the cannon's mouth. And then the justice, In fair round belly with good capon lined, With eyes severe and beard of formal cut, Full of wise saws and modern instances; And so he plays his part. The sixth age shifts Into the lean and slipper'd pantaloon, With spectacles on nose and pouch on side, His youthful hose, well saved, a world too wide For his shrunk shank; and his big manly voice, Turning again toward childish treble, pipes And whistles in his sound. Last scene of all, That ends this strange eventful history, Is second childishness and mere oblivion, Sans teeth, sans eyes, sans taste, sans everything.

Színház az egész világ ("Ahogy tetszik" részlet) Színház ez az egész világ s merő Szereplő mind a férfi, nő: mindenki Föl- és lelép; jut több szerep is egy Személyre: felvonásaik a hét kor. Első a csecsemő, ki a dada Ölében is pököd. Utána a Síró fiú táskával, hajnalarczczal, Kelletlen mászva iskolába, mint Csiga. Továbbad a szerelmes, a Ki kályhaként sohajt s dalt ömledez A hölgy szemöldökére. És a harczos Fura szitkokkal telve, nagy szakállal, Becsületféltő, gyors és hirtelen Veszekvő, ágyú torkáig keresve A buborék hírt. Aztán a bíró, Tömött kappantól kerekes hasával, Zord szemmel s rendesen vágott szakállal, Teli bölcs mondattal s dicső példákkal. Így játsza szerepét. A hatodik Kor vézna bugyogóba bú, üveg Az orrán, erszény oldalán; legényes És jól kimélt nadrágja tág világ- Aszott czombjának, s a mély férfi-hang, Mint gyermek-nyafogás, a régi mód’ Sivít s nyihog. A végső jelenet, Mely a cselekvényes mesét bezárja, Új gyermekség: a tiszta feledés, Fog, szem, tapintat és minden hiján. (Rákosi Jenő fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: william shakespeare

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.