| Bolyongunk egyre, kéz a kézben, nem tudunk elszakadni még. Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem. Sötétedik az esti ég. Hallgatunk, templomba betérve, keresztelőt, nászéneket. És nem nézünk egymás szemébe... Velünk minden másképp esett. Aztán a havas temető vonz. Ülünk. Könnyűl lélegzetünk... Egy házikót a hóba rajzolsz. - Abban mindig együtt leszünk. |  |
Anna Ahmatova: Ház a hóban
2007.07.26. 09:10 :: janedoe
3 komment
Címkék: anna ahmatova
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr75125585
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
explorer 2008.06.19. 03:10:32
Az egyik legszebb szerelmes vers. Talán az egyszerűsége miatt. Imádom.
babacs 2011.02.28. 22:02:23
Szeretlek, Babanyúl...
Utolsó hozzászólások