| Vándor voltam, koldus, vándor, mint a gólya. Kurjongattam olykor, Isten csavargója. Úti feszületnél mindíg csöndes lettem, bozontos kutyámmal álldogáltunk ketten. Tiszta fa-sarúval jártam síkot, dombot s be-betartogattam, amit Krisztus mondott. Meg nem botránkoztam, szemlélődtem békén kocsis durvaságán, papok kövérségén. Nyüvet nem tiportam, nem kínoztam pókot, tréfát, bort szerettem, szerettem a csókot. Kértem Szűzmáriát: Héttőrsebü Bánat, kíméld meg a kíntól lelkem kis anyámat! Harangzsonduláskor imámat eresztém: hadd haljak meg úgy, mint kedves, víg keresztény. Rezeda volt szivem, citera, virág-dal. Bálokon táncoltam huncut leánykákkal. Éjjel a szobámban angyalok motoztak és takaróm alatt meg-megcsiklandoztak. |  |
Dsida Jenő: Jámbor beszéd magamról
2007.10.08. 07:00 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: dsida jenő
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr6189529
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások