| A kunyhóm vadvirágos réten áll, harangvirágos, kék tündér-határon. A csillém minden reggel messze száll és minden este újra visszavárom. Tündér-határon túl csillagmohos erdő-homályban tompán zeng a tárna. A csillém minden reggel arra száll, s megáll titokzatos kincsekre várva. S ha néha tárna-súllyal érkezik, olyan mámorral dús a ritka este, dalol a hálám: ó, áldott a sok parányi csákánytól kérges kezecske. Áldott a csille, mert elémbe hull emberkéztől, sugártól szűz aranyja, s áldott a kedvem is, mert újra cseng tengerfenékről fölmerült harangja. De máskor - annyiszor! - olyan fukar, irígy kezekkel várják túl a törpék, szomjú ölébe mitse töltenek, hogy a kedvem harangját összetörjék. Hegy árnya nő, madárka-szó csitul s régóta várok már az alkonyatra, s a fák fölött a csille fölmerül: vajon mit hoz, mi titkot tartogat ma? Megáll s kilendül páros ajtaja, mint két szomorú szárny az esti pillén - s kezem csalódva visszahull: megint, megint üresen érkezett a csillém. |  |
Áprily Lajos: Tündér-határon
2007.11.19. 19:26 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: áprily lajos
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr77234705
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások