| Bár márciusban zord idő marasztja tél vad ordasát, a zöld a földből csak kinő, ha Nap mereszti telt hasát, s hajráz a zápor, fürge, friss, nyomába jó idő szele: nyakunkra hág az április, a szív szeszélye jő vele, és május ágán bontja már szerelme nedves bimbaját: ki nem szerelmes, mind szamár, bolond, ki félti önmagát, mert gyorsan itt a nyáridő, mutatja gyöngy a homlokon, sugár pikája égetőn cikázik át a lombokon ám röpke nyár is ellohol, elfogy, miképp a munka is, ezt minden gazda tudja jól, de tudja Handsome Johnny is, és Mary szintén sejti már, mit ér a hosszú nyári éj, megérzi: késlekedni kár, a cséplés hipp-hopp véget ér,! s a hulló csillagok nyomán mezőről visszatér a nép, kályhánkba lobban őszi láng, tüzünk pótolni némiképp, s ha Tél király megérkezik, és vaksötét az alkonyat, az ernyedő test eltűnik iromba gyapjúgönc alatt. |  |
Falcsik Mari: Shakespeare-naptár
2007.11.19. 16:35 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: falcsik mari
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr42234470
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások