És néha vágtatunk, mint őrült tengerészek, recseg-ropog hajónk, kegyetlen vashajónk, hullámokon, ködön megyünk, örök merészek. A szél, a köd jajong, hogy sír, jajong és vasbordáival feszül meg a fedélzet, oda se könnynek és oda se semmi vérnek, hajrá, tovább, tovább, mindég tovább, tovább, csak nyargalunk vadul, mint bomlott tengerészek. Sötét sziklákon át, millió poklon át szállunk tovább, tovább, szegény agyunk oly részeg és rí a felleg is és sziszeg a kötélzet, ordítoznak: csodát, csodát, barbár csodát, s csikorduló foggal csapunk neki a vésznek, káromkodunk, vérzünk, orkánok fütyörésznek, zápor zuhog, kén és pokol zuhog, s hajrá, hogy minden a habokba halt, habzsoljuk az otromba diadalt, mint részeg matróz a nehéz rumot. |
Kosztolányi Dezső: Tenger és vihar
2007.11.29. 14:30 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: kosztolányi dezső
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr97246652
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások