Hóhullás némasága, te gyóntató fehérség, függönyöd elõtt állva vallok - feloldozol még? Meggyónom gyávaságom, magányom, rettegésem, gyónom meleg kabátom, kiszikkadt ölelésem. Tudom, hazám is méltán nem fogadott fiának, bár cinkosa lehettem, mint folyondár a rácsnak. Vérem piros didergés; ereim jégvirága hasztalan dermed Isten sötétlõ ablakára. |
Baka István: Gyóntató fehérség
2008.01.16. 11:19 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: baka istván
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr61299415
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások