Ma minden olyan fájdalmas, az éjszakában lassú nesz motoz, csupán a lélek friss üzenete: a virágot bontó büszke mámor forgolódik. De vajon kell-e más, mint ami elkövetkezett? A világra némán hull a hajnal, s egy árnyék halk lélegzetvétele: tenyérbe simuló árva homlok. |
Nagy István Attila: Vasárnap
2008.01.27. 01:57 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: nagy istván attila
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr57312048
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások