Botomat elhagytam az erdőn, nem félnek tőlem a madarak. Árnyéktalan és remegő a szitakötő pillanat. Hangjára figyel a patak, medrét egyre mélyebbre ássa. Emlékeidből eltűnök, mint halak villogása. Ragyog a hegyek homloka, fák közt csobog a tisztaság. Alázatában egyre szebb, egyre átlátszóbb a világ. |
Lator László: Emlékeidből eltűnök
2008.06.22. 20:37 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: lator lászló
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr97534109
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások