Fogadj el szívesen a tenyeremből egy csöppnyi napot és egy csöppnyi mézet, Perszephoné méhei így akarják. Ki köthet el bárkát, ha nincs kikötve, ki hallaná a prémes talpú árnyat, ki győzhet a vadon-lét riadalmán? Vigaszul csupán a csókok maradnak, oly bolyhosak-pihések, mint a méhek, melyek meghalnak a kasból kiszállva. Zúgnak az éj áttetsző sűrűjében, a Taygetos rengetegében élnek, étkük idő és ménta és tüdőfű. Vedd szívesen vad ajándékomat hát: mézből napot formáló kicsi méhek teteméből készült zörgő nyakéket. (Lator László fordítása) |
Oszip Mandelstam: Fogadj el szívesen
2008.07.12. 17:08 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: oszip mandelstam
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr49565138
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások