| Legyen a vers tapintható s néma mint egy dió titok mint a kéznek régi pénzdarabok csöndes mint egy kopott szegélyű kő egy párkányé ahol moha nő - legyen a vers szótlan mint a szárnycsapás legyen a vers látatlan mozdulat ahogy a hold halad tünékeny, mint ha leoldja az éjt a fákról, gallyaként a hold tünékeny, mint ha eltűnik a tél mögött a lélekből, emlék emlék után, a hold - legyen a vers látatlan mozdulat ahogy a hold halad legyen a vers ugyanaz ne igaz a minden fájdalmak láncolatára egy üres kapualj meg egy cserfa ága a szerelemre a meggyűrt füvek és két fény a tengeren - ne szóljon a vers de legyen (Várady Szabolcs fordítása) |  |
Utolsó hozzászólások