| nő vagyok: gondolkodom de nem abból tudom hogy élek azt abból tudom hogy szenvedek abból hogy mint valami tartály telik bennem a lélek felgyűlve benne rengeteg olajos vastag fájdalom és ez korántsem érdem nem azért érzek mert jó vagyok csak mert bennem így mozog a sűrű vér az érben évekig hordozódik benne az a sok alvadhatatlan érzelem nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem |  |
Falcsik Mari: Feminin
2012.01.31. 13:00 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: falcsik mari
Edgar Allan Poe: Dreams
2012.01.24. 12:00 :: janedoe
 | Oh! that my young life were a lasting dream! My spirit not awakening, till the beam Of an Eternity should bring the morrow. Yes! tho' that long dream were of hopeless sorrow, 'Twere better than the cold reality Of waking life, to him whose heart must be, And hath been still, upon the lovely earth, A chaos of deep passion, from his birth. But should it be- that dream eternally Continuing- as dreams have been to me In my young boyhood- should it thus be given, 'Twere folly still to hope for higher Heaven. For I have revell'd, when the sun was bright I' the summer sky, in dreams of living light And loveliness,- have left my very heart In climes of my imagining, apart From mine own home, with beings that have been Of mine own thought- what more could I have seen? 'Twas once- and only once- and the wild hour From my remembrance shall not pass- some power Or spell had bound me- 'twas the chilly wind Came o'er me in the night, and left behind Its image on my spirit- or the moon Shone on my slumbers in her lofty noon Too coldly- or the stars- howe'er it was That dream was as that night-wind- let it pass. I have been happy, tho' in a dream. I have been happy- and I love the theme: Dreams! in their vivid coloring of life, As in that fleeting, shadowy, misty strife Of semblance with reality, which brings To the delirious eye, more lovely things Of Paradise and Love- and all our own! Than young Hope in his sunniest hour hath known. |
| Álmok Bár volna örök álom életem! S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem Az öröklétnek hozza egy sugára. Sőt! Ha e hosszú álom kínra válna, Az is jobb volna, mint a lét rideg, Éber világa, annak, akinek Szíve ez édes földön csupa mély Érzés káosza volt s lesz, míg csak él. S ha lehetne ez örökkévalón Sodró álom, akár gyerekkorom Szép álmai, ha épp olyan lehetne: Balgaság volna vágynom szebb egekbe. Hisz örvendeztem én - míg nap tüzelt A nyári égen - vágyakkal-betelt Hő álmaim közt, s szívem ott maradt Az álmok tájain - otthonomat Messze-hagyva - oly lényekkel, kiket Enlelkem szült, s ennél mi volna szebb?! S egyszer volt bár - egyszer! -, azt a vad órát Sose felejtem el; varázs karolt át, Bűvös erő, a hűvös szél, talán Az volt, mely rám fuvallt egy éjszakán Lelkemen hagyva képét, vagy a hold, Mely - delelvén - túl hűs fénnyel hatolt Álmomba, vagy a csillag: meglehet, S ha szellő volt is álmom, egyremegy. Mert bár álmok közt: boldog voltam ott! Boldog, s ezért szeretem ezt a szót: Álom! - míg benne eleven szinek Kuszán, ködben, árnyban tülekszenek Valónak látszani, s e forgatag Kábult szememnek sokkal többet ad Mennyből, vágyból - mely mind csak az enyém! - Mint legszebb órán az ifjú Remény. (Tellér Gyula fordítása) |
Szólj hozzá!
Címkék: edgar allan poe
Simonyi Imre: Levél barátomhoz
2011.12.08. 14:00 :: janedoe
| Tudod egy napon majd mindent megbocsát az ember. (Csak épp semmit el nem felejt.) - És ezen a napon az ember megöregszik. S egy napon majd megtudja az ember hogy mindenki közelebb áll a másikhoz mint hozzá bárki is. És ezen a napon megérti hogy magányos. - És azt hiszi hogy meghasad a szíve. Aztán eljön az a nap is amikor az ember már képes a dolgoknak pontosan akkora fontosságot tulajdonítani amekkorát valójában megérnek. S akkor a dolgokat mellékes mozdulattal - anélkül hogy meghasadna a szíve - leírja a kiadás rovatba. Ám ezen a napon valamiképp körülbelül vége is a világnak. |  |
Szólj hozzá!
Címkék: simonyi imre
Ady Endre: Tüzes seb vagyok
2011.12.02. 14:00 :: janedoe
 | Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágyom: téged akarlak. Lángod lobogjon izzva, fehéren, Fájnak a csókok, fájnak a vágyak, Te vagy a kínom, gyehennám nékem, Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak. Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg, Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes, Adj kínt nekem, a megéhezettnek: Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess. |
Szólj hozzá!
Címkék: ady endre
József Attila: Bánat
2011.12.01. 13:20 :: janedoe
| Hát kijöttem ide, az erdőbe. Lágy libegés, - a levelek zizegnek, mint a röpcédulák. A föld csöndje fekszik, nehéz. Ágak, karok nyulnak: Minden hatalmat!... Lombos hajamba száraz ág hull. A száraz ágak hullnak. Csak egy pillanatra martak ki, csak. Zúgj, erdő elvtárs! Szinte csikorgok. Egy pillanatra se martak ki, csak az az elvaduló csahos rám támadt s kijöttem, hogy erőm összeszedje, mint a néni a gallyat, a bánat. Könnycsepp, - egy hangya ivott belőle, eltünődve nézi benne arcát és mostan nem tud dolgozni tőle. |  |
Utolsó hozzászólások